Visszatekintő
Az elmúlt években ilyen időtájt a Khi-Land projekt tagjai már a mongol pusztákat rótták, hogy kitan és más korú régészeti emlékeket dokumentáljanak. Az idei év sok szempontból különleges és mivel idén nagy valószínűséggel nem lesz lehetőségünk Mongóliába látogatni, álljon itt egy szubjektív visszatekintés az elmúlt évek munkájáról és élményeiről Katitól és Andrástól. A történet még 2005-ben kezdődött, amikor mongóliai részképzésem során egy diákköri dolgozatot írtam a kitan kori (akkor még kitaj) régészeti emlékekről. Akkor sem állt rendelkezésre túl sok szakirodalom a témában, a legtöbb anyag mongolul jelent meg. A Mongol Állami Könyvtár akkor még sajátos rendszer szerint működött, nagy nehézségek árán, többszöri látogatást követően sikerült megszereznem az egyik alapcikknek vélt tanulmányt tartalmazó kötetet, amit végre – nagy boldogság – kézbe vehettem, de amikor odalapoztam, láttam, hogy pont az a cikk hiányzott, valakit annyira foglalkoztatott a téma, hogy magával vitte… Így vagy úgy, de a dolgozat elkészült, majd a fiók mélyére került.
10 évvel később, Szilágyi Zsolt megkeresett, hogy mi lenne, ha valamilyen régészeti projektet indítanánk, mongol partnerekkel. Mivel a téma továbbra is érdekelt, előkerült újra a dolgozat, és lett belőle egy projektpályázat. A pályázatot 2015 őszén Csiky Gergely adta be az Akadémiához, Zsolt, Jambajancan D. Amina és a mi részvételünkkel, Belső-Ázsia a pre-mongol korban. Táj és települési hálózat a kitaj Liao Birodalom , a mai Mongólia területén címmel.
Első utunkra 2016 őszén kerülhetett sor, amely számunkra különösen emlékezetes marad, mert ez lett a nászutunk is. Négyen utaztunk ki, 3 hétre. Az első terepmunka lényegében a tájékozódással telt, megismertük kinti partnerünket és kollégánkat, Lkh. Erdenebold régészt, aki a korszak mongol kutatója. Erdenebold segítségével ellátogattunk Juun kherem és Baruun kherem lelőhelyekre Hentii megyében, valamint Khar Bukh Balgas, Ulaan kherem, és Chin tolgoi lelőhelyekre Bulgan megyében. A lelőhelyeken Amina drónjával felvételeket is készített, mely technológia az évek során kutatásunk alapjává vált. Az első évi terepmunkának a legfontosabb eredménye az lett, hogy meggyőződtünk róla, hogy a téma továbbra is kutatható, így Khar Bukh Balgast választottuk, mint fő kutatási területet. Választásunkban szerepet játszott, hogy ez a lelőhely Dashinchilen településhez közel esik, Ulánbátorból jól megközelíthető, rendkívül jól megőrzött, ugyanakkor tájrégészeti szempontból szinte alig kutatott. Az erős szél és a dermesztő hideg, -27 fok, ugyanakkor nem tette lehetővé, hogy részletes dokumentációt készítsünk már az első alkalommal, de a Amina által akkor készített drónfelvételek adták az alapját a további kutatásnak.
2017-ben újabb terepmunkát végeztünk ezúttal már a nyári időszakban. Projektünk négy tagja, (Amina, Gergely és mi) kiegészült Ganbaa bácsival, aki egy Magyarországon végzett geofizikus. Terepmunkánk során Khar Bukh Balgas közvetlen közelében egy felhagyott turista szállón szálltunk meg, ahol házikóinkban ugyan sem víz, sem áram nem volt, viszont volt alkalmunk látni a – fényszennyezés nélküli – csillagos égboltot, mely ráborul a mongol pusztára. Igazi nehézséget az áramellátás okozta, mely elengedhetetlen volt Amina drónjának töltéséhez, aki ezért rendszeres vendége volt szállásadóinknak. A felmérési napokon csapatunk párhuzamosan több feladaton dolgozott: Amina légifelvételeket készített, Gergely az erődön kívül szisztematikus terepbejárást végzett és leletfotókat készített, Ganbaatar, vagyis Ganbaa bácsi az erőd belső területén végzett magnetométeres felmérést, mi pedig szintén az erődbelső területén készítettünk épületleltárt, valamint rögzítettük a felszíni objektumokat és leleteket. Ganbaa bácsi jóvoltából igazi mongol vendéglátásban részesültünk. 2017 fontos eseménye volt, hogy Zsolt segítségével, aki ezidőtájt szintén Mongóliában tartózkodott, aláírásra került a Khi-Land – Khitan Landscapes in Mongolia projekt kutatási megállapodás a Mongol és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői között, így hivatalosan is projekt lettünk.
2018 májusában ismét Khar Bukh Balgast látogattuk meg, ekkor azonban már más csapatösszetétellel. Gergely és Mina egy másik, későbbi időpontban utaztak Mongóliába, a mi májusi utunkhoz ugyanakkor először csatlakozott terepmunkára Zsolt, valamint Laszlovszky József professzor és Siklódi Csilla. József több előadás keretében mutatta be Tatárjárással kapcsolatos eredményeit, valamint megismertette a hallgatókat a tájrégészeti kutatások alapjaival is. Ebben az évben egy rövid Khar Bukh Balgasnál tett kiránduláson kívül, számos, annak kb 30 km-es környezetében található régészeti emléket látogattunk meg, és dokumentáltunk. A Kádár László Mongolisztikai Kutatásért Alap támogatásával beszerzett drón segítségével megörökítettünk, egy általunk, újonnan felfedezett bronzkori temetőt, egy pusztulásra ítélt hunkori temetőt, valamint több, feltehetően kitan kori tájrégészeti emléket, melyek funkciója egyenlőre ismeretlen. Erre az évre megnyitott Dashinchilen település új szállodája is, így ebben az évben már sem az áramot sem a (meleg) vizet sem kellett nélkülöznünk, így projektünk magasabb komfortfokozatba lépett. A szeszélyes mongol tavaszt jellemzi, hogy május közepén egyik napra meleg nyári napsütés fogadott, de a terepet havazás közepette hagytuk el.
2019-ben két újabb fejezetet nyitottunk projektünk életében. Ebben az évben ismét keletre vettük az irányt, és sikerült eljutnunk a Dornod megyei Kherlen Bars 1-3. lelőhelyeire. A Kherlen Bars 1. elnevezésű sztúpát meglátogatni régi vágyam volt, igaz néhány éve teljeskörűen felújították, de még így is nagy élmény látni egy 10. századi épületet a „tenger pusztaságon.” Ugyanakkor a sztúpa mellett található földből készül sánc megfigyeléseink szerint kevésbé tűnik kitan korinak.
Mongólia keleti megyéinek síkságai éles kontrasztot nyújtottak a nyüzsgő, hangos fővárosi napokhoz képest, itt a legnagyobb forgalmat talán a mi autónk jelentette. Régészeti lelőhelyekben ugyanakkor ez a terület sem kevésbé szegény: néhány kilométeres távolságban megtalálható itt neolit lelőhely, türk szobor, hunkori temető, de 12. századi település maradvány is.
Eljutottunk Dornod megye központjába is, Csojbalszan városába.
A település maga kontrasztost látványt nyújt régi, rossz állapotban lévő panelházaival, betonjurtás játszóterével, de új, wifivel ellátott sétányával és esti kivilágításával. A városi múzeumot sikerült meglátogatnunk, kedvünkért a természettudományi gyűjteményt is kinyitották, ahol, nagy örömünkre egy teremben az 1970-es években itt dolgozó magyar geológusok munkájáról is megemlékeztek. Ulánbátorba visszafelé még lehetőségünk volt a Hentij megyei Juun kherem és Baruun kherem erődjeinek újbóli meglátogatására. Küzdelmesen, a kullancsokkal és az áramhiánnyal harcolva, de sikerült ezeket is dokumentálnunk, így újabb településekkel bővítettük kitan lelőhely kataszterünket. A 2019-es év másik nagy eredménye, hogy a Mongol Tudomány és Technológia Egyetemen megnyitottuk Kitan Kutató Központunkat.
Jövőbeni terveink között szerepel a Központ tevékenységének kibővítése, valamint Khar Bukh Balgas területén további kutatások folytatása.